Felelősség

A cikk megjelenik az MLM Üzleti Magazin 2011. márciusi számában.

Felelősség. Milyen fontos szó! És mennyire szeretjük kerülni! Értjük-e vajon mit jelent?

A WikiSzótár így határozza meg a felelősséget: „Az a saját magunkra vonatkozó felismerésünk és elképzelésünk, hogy okozunk valamit - valamilyen hatást érünk el -, valamiben közreműködőként részt veszünk, valahol jelen voltunk úgy, hogy a dolgok ottani alakulására hatottunk.”

A felelősség azzal kezdődik, hogy tudomásul veszed, hogy ok vagy, nem okozat. 

A körülményeid azért olyanok, mert Te magad olyan vagy.

Van egy felelősség, amit nagyon sokan nem ismertek fel, éspedig: mindenki felelős önmaga életéért, azért az életminőségért, amit saját magának megalkot. Felelős azért, hogy milyen munkája van. Felelős azért, hogy hogyan bánik másokkal. Felelős azért, hogy mit tesz egészsége megőrzése érdekében. Felelős a gondolataiért, az érzéseiért, és a cselekedeteiért. 

Mindenki saját maga oka a saját életminőségének!

Azért természetesen senki nem felelős, hogy hová, milyen környezetbe születik. De felelős azért – a felnőtté válása során egyre nagyobb mértékben -, hogy mit kezd azzal, hogy hová, milyen körülmények közé született.

A legjobb tudomásul venni, hogy ez egy abszolút igazság.

Kétféle életfelfogás létezik: áldozat és alkotó. Az áldozatfelfogás nem más, mint illúzió, így teljes mértékben hamis (és mégis milyen sok ember ragaszkodik hozzá!). Az alkotó felfogás tükrözi az abszolút igazságot.

Áldozat az, aki a külvilágtól, tehát külső tényezőktől – a házastársától, az államtól, a főnökétől, a pénztől stb. – várja, hogy az ő élete jobb irányt vegyen. (Megjegyzés: várhatja!)

Alkotó az, aki senkitől nem vár semmit, hanem elképzel valami hasznosat, elindul a megvalósítás útján – és ki is tart a megvalósulásáig.

Egy ember élete során többször válthat egyikből a másikba.

Sok esetben valaki elindul megvalósítani valamit (például egy karriert vagy egy örömteli, harmonikus házasságot), tehát alkotóként kezd. Aztán a felmerülő nehézségek miatt, melyeket tévedésből legyőzhetetlennek ítél, lemond az eredeti elképzelésről, és megváltoztat valamit a külvilágban. Például munkahelyet vált („mert nem jöttem ki jól a főnökömmel”), vagy beadja a válópert („nem is voltunk egymásnak valók”). Ez kitűnő példája a felelősség hárításának (ergo alkotóból „átbillen” áldozatba): saját magán – a gondolkodásán, a szokásain, az érzelmi reakcióin – nem változtat semmit, de változtat valamit a külvilágban.

Aztán a megváltozott külső tényezők „birtokában” újból alkotó hozzáállást vesz fel, elkezdi alakítani a körülményeket, majd újból valamilyen legyőzhetetlennek vélt akadályba ütközik. Ekkor megint lemond az eredeti elképzeléséről, és megint felveszi az áldozat szerepkört. Ekkor jöhet újból egy külső változás („a szomszéd nője zöldebb”, vagy „a másik cégnél könnyebb karriert építeni”, vagy „a másik társaság termékei jobbak”), hogy a ciklus elölről kezdődjön.

Az ilyen ember sok év – és sok ilyen ciklus - után széttárja a karját: „én már ilyen vagyok”. „Ez benne van a családunk génjeiben.” Ilyen és hasonló kifogásokkal magyarázza az eredményeit, amire ő maga sem túl büszke. „Ilyenek az emberek, nem tehetek róla.”

Ez a felelősség hárítása.

A felelősség vállalása azt jelenti, hogy ha szeretnék egy eredményt, akkor vállalom a nehézségeket, bármilyen rosszul is érzem magam tőlük, és nem menekülök el a nehézségek elől, mondván, hogy van könnyebb út is! 

Egy út azért nehéz, mert önmagamat kell legyőznöm az előrehaladás során. Ha az út nem nehéz, az azt jelenti, hogy nem kell legyőznöm magam, így nincs fejlődés sem.

A felelősség vállalása azzal a felismeréssel kezdődik, hogy minden megnyilvánulásom, minden cselekedetem a saját gondolataimból származik. Semmi, semmi, ami külső tényező, engem nem irányít. Engem kizárólag a saját gondolataim, és az abból származó érzések irányítanak.

Egy nem hétköznapi eredményt elérni azzal jár, hogy nehézségeket kell leküzdeni. Az eredményért vállalt felelősség azt jelenti, hogy vállalom a nehézségeket, és nem elmenekülök előlük, hanem kitartóan próbálkozom a nehézségek leküzdésével. És 

tetszik, nem tetszik, 
büdös, nem büdös, 
félek, vagy sem, 
meghalok, vagy sem, (nem fogok!)

megteszem mindazt, ami eszembe jut, hogy megtehetnék a nehézség legyőzése, és a kívánt végeredmény érdekében!

Még akkor is, ha "vért" izzadok!